„Csodálatos december”
„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” (Márai Sándor)
Egy iskolában mindig nehéz többet és mást adni a gyerekeknek, mint a tanulás. Nemcsak azért, mert a feszített tempó, a tananyag elsajátítása követelmény, hanem azért is, mert egyre ritkább az a család, amelynek fontos az értelmi intelligencia mellett az érzelmi intelligencia, a szociális érzékenység, a tolerancia és empátia fejlesztése.
Így év végén mégis megpróbáljuk a csodát tenni, a csodában hinni. Hinni azt, hogy diákjaink lelkében még ott él a csodavágy picinyke morzsája.
És valóban…
A decemberi három egymást követő programunk megmutatta számunkra, hogy érdemes bízni, értékeket közvetíteni.
December 13-án az immár tradicionális Luca-napot tartottuk meg iskolánkban. Az estébe nyúló alkalom számos lehetőséget nyújtott a gyerekeknek és tanárainknak a közösségépítés, a hagyományok megismerése és őrzése területén. Az aula megtelt a fűrész, a smirgli és a kalapács hangjaival; készültek a Luca-székek. Természetesen a „boszorkányok” ellen ildomos védekezni, így rontásűző keresztek, álomfogók születtek fűzfavesszőből, karkötők fonalhalmokból. Nagyobbacska lányaink élvezettel dagasztották és főzték a gombócokat, amelyek belsejébe – természetesen – egy-egy fiúnevet rejtettek. A fokhagymás pirítós sem maradt ki az étkek közül; ha már az iskola ajtajait nem tudtuk bedörzsölni, legalább minket kerüljenek el az ártó lények.
Igazi unikum volt számunkra Petrovecz Lászlóné, Terka néni előadása. A herencsényi mesemondó asszony elmesélte a gyerekeknek szűkebb hazánk Luca-naphoz kötődő népszokásait, s ízes palóc nyelven a naphoz kötődő meséket is mondott.
Az ezt követő „Boszi szépségversenyre” nemcsak lányok neveztek be, hanem az erősebb nem is képviseltette magát. Az „ijesztő szépségek” közül a két boszi-udvarhölgy és a boszi-királynő büszkén viselte szalagjait.
Az est fénypontja a Luca-székek elégetése iskolánk hátsó udvarán hangulatos és sejtelmes fényt adott a számos gyermekarcnak. A végén még mi, tanárok is elmondtunk egy gonoszűző csatakiáltást.
Néhány nap elteltével a vigalmat felváltotta a szorgos készülődés. Második éve már, hogy bekapcsolódtunk a kórházi Szeretetszolgálat karitatív tevékenységébe. A téli szünethez közeledve diákjaink betlehemes műsorral, és megannyi ajándékkal kedveskedtek a Dr. Kenessey Albert Kórház betegeinek. A négyszáz ajándékot a kórház valamennyi betegének készítették, bár idő hiányában csak öt osztályon tudtak személyesen is megjelenni. December 18-án útra keltek a „pásztorok és angyalkák”, akik jelen esetben is a 7-8. osztályos tanulóink voltak. Önkéntes munkájukat mindig nagy szeretettel végzik két pedagógus irányítása alatt. Jó volt látni a „legcsibészebb” tanulók arcán megjelenő meghatódottságot, a beteg és egyedülálló emberek iránt érzett empátiát, az adni tudás lehetőségét és örömét.
Köszönet illeti azokat a támogatókat is, akik anyagi hozzájárulásukkal, felajánlásaikkal segítették munkánkat: Balla Mihály és Dr. Surján László országgyűlési képviselők, Oravecz Tibor, a Delta-Tech vezérigazgatója, Illés Mária hittanár-polgármester, Tor Mihály vállalkozó és több, nevét megadni nem kívánó önzetlen segítő. Erkölcsi segítséget és támogatást Dr. Beer Miklós püspök atyától, a Váci Egymázmegye főpásztorától kaptunk.
Egy nappal a téli szünet megkezdése előtt – mintegy megkoronázva decemberi programjainkat – karácsonyi ünnepünkre került sor. Idén kicsit másképp, kicsit megújítva fogtunk az ünnep megszervezéshez. Az apropót az adta, hogy intézményünk részt vesz az EFOP 3.1.5-16-2016-00001 „ A tanulói lemorzsolódással veszélyeztetett intézmények támogatása” című kiemelt projektben. A pályázatban fontos szerepet kap a szülők fokozottabb bevonása az iskola életébe, ezért ún. helyi közösségi napok szervezése is a feladataink közé tartozik. Első közösségi napunkat, mintegy érzékenyítésként is, a karácsonyi ünnepségünk alkalmából szerveztük. A programunkat megtisztelték jelenlétükkel partnereink: a fenntartó képviselője, a környező települések polgármesterei, pályázati mentorunk, az együttműködő civil szervezetek képviselői, a helyi óvoda nebulói és munkatársai, a szülők, diákjaink és természetesen iskolánk pedagógusai.
A Cigány Szervezetek a Felzárkózásért Országos Szakmai Szövetségével való együttműködésünk lehetővé tette, hogy ünnepünk hangulatát megalapozza a Folt együttes, amely nemcsak autentikus népzenéjével, a diákok és vendégeink bevonásával, hanem karácsonyi dallamaival is „érzékeny húrokat” pengetett napunk nyitányaként.
Ezt követően került sor Szálljatok le karácsonyi angyalok címmel diákjaink szerkesztett műsorára. A kerettörténetet intézményünk aranyminősítéses színjátszó szakkörös tanulói adták elő. A karácsony est misztériumát a szeretetszolgálatot teljesítő tanulóink által előadott betlehemes játék tette átélhetővé, a karácsonyi csoda teljesülését várakozássá, a lelkekben rejtőző szeretetet megélhetővé varázsolva.
Karácsonyi műsorunknak a szintén hagyományos csillagszóró-gyújtás zárta, mely a mindenkori nyolcadik osztályosok privilégiuma.
…és innentől kezdődött a csoda: a csillogó gyermekarcok, a korukról és szerepükről megfeledkező szülői tekintetek, a mindenütt jelen lévő szorgos pedagógusok megmutatták, hogy lehet bizony közösséget építeni, még ha nehézkes is a kezdet.
Minden bizonnyal kellemes emlékké alakulnak azok a percek, órák, amelyet a négy különböző helyen tölthettek a résztvevők.
Volt itt karácsonyi teaház, ahol gyertyafényben meleg teával és diákjaink gitáros éneklésével kedveskedhettünk vendégeinknek. Két helyszínen karácsonyi kézműveskedés folyt. Jó volt látni, hogy az anyukák, még inkább az apukák együtt színeznek, vágnak ki sablonokat, készítenek ajándék könyvjelzőket, gravíroznak fapálcába karácsonyi motívumokat, síkbeli betlehemes díszt fabrikálnak, fenyőfadíszeket hajtogatnak és ragasztanak. Nagyon nagy sikert aratott a karácsonyi sütögetés fantázia nevű programunk: a szülői munkaközösség aktív tagjai – mint a nap összes eseményének – ennek a lebonyolításában is oroszlánrészt vállaltak. A közel 500 előre elkészített és mintázásra váró mézeskalács pár pillanat alatt díszítő gazdára talált, a mézes-illatos muffinok ügyes kis kezek és egy igen hozzáértő szülő segítségével megtöltötték melegséggel ebédlőnket és nem hiányzott a csokimáz sem a sütemények tetejéről és készítőik arcáról.
Programunk során pedagógus kollégáim az aktív részvétel mellett igyekeztek minél több időt a szülőkkel eltölteni, mert meggyőződésünk, hogy a szülők iskolai életbe való formális és informális bevonása nevelő-oktató munkánk eredményességét emeli, a közös értékek és elvek elfogadása és megélése során diákjaink harmonikusabb fejlődése – hosszú és folyamatos munkával – biztosítható.
Karkusz Rita
intézményvezető
Magyarnándori Általános Iskola
